2019. február 14., csütörtök

Összefoglaló a Hunnia-ügy 2019. február 14-ei tárgyalási napjáról

Budaházy György a Hunnia-ügy  2019. február 14-ei tárgyalásán

Ezen a tárgyalási napon is három téma került terítékre. A 2007. december 15-ről 16-ra virradó éjjel Kóka János SZDSZ-es miniszter épülő villája betonteraszára dobott Molotov-koktélok esete, illetve a 2008. február 8-ra virradóan Dér Zsuzsanna MSZP-s képviselő dunaújvárosi lakása ajtaja előtt lévő lábtörlőjének felgyújtása valamint az ugyanekkor Sándor István MSZP-s képviselő gödi házának kertjébe bedobált Molotov-koktélok ügyei.

A reggel 9 órára idézett Kóka János - külföldi útjára hivatkozva - nem jelent meg a bíróságon továbbá jelezte, hogy később is csak írásban szeretne vallomást tenni. Ez ellen a vádlottak és védőik tiltakoztak és maga a bíró is kinyilvánította, hogy nem híve az ilyen típusú vallomástételnek.
A cselekmény idején a háznál szolgálatban lévő éjjeli őr viszont megjelent a tárgyaláson. Megerősítette most is, hogy a nyers betonteraszon maximum 2-3 cm-es lángnyelvek voltak egy kis területen, melyeket egy kólásüveg vízzel eloltott.
A biztonsági őr elmondta azt is, hogy a terasz hatalmas méretű tolóajtaja kormos lett egy részen, de az is kiderült vallomásából, hogy egyébként már hetek óta le volt zárva, ugyanis elvetemedett a hidegben.


Kóka János annak idején az egész teraszajtó cseréjét határozta meg, mint a cselekmény kapcsán keletkezett kárt, ami azért érezhető túlzás.


Ez után Dér Zsuzsannát hallgatta ki a bíróság.
A hajnali 1 órakor történt cselekmény kapcsán Dér elmondta, hogy reggel 5 órakor "sűrű, fojtogató füstre" ébredt, amit viszont 3 órakor történt első felébredésénél még nem érzett. No komment!
Továbbá elpanaszolta, hogy ki akarta cseréltetni a megkormozódott ajtaját, de a biztosító nem fizetett, mivel a "terrorcselekmény nem számít káreseménynek".


Azt még nem állíthatjuk sajnos, hogy az ügyészség öngólt lőtt ezzel a "terrorizmus" túlminősítéssel ebben az ügyben, mert még nem látjuk a végkifejletét az eljárásnak, de hogy az ügy balliberális sértettjeinek egy nagy gólt, azt viszont igen.


Mivel Sándor István már meghalt, így felesége és az ominózus éjszakán a tűz oltásában segédkező szomszédja nyilatkozott délután a bíróságon.
Az asszony szörnyű emléknek nevezte a 11 évvel ez előtti eseményt, ami a mai napig felkavarja, ha rágondol.
Állította, hogy "óriási durranásra és nagy fényességre" ébredt aznap a hatalmas tüzektől.
A szomszéd ezzel szemben azt vallotta, hogy - mivel fent volt aznap éjjel és számítógépén dolgozott - ő hallotta meg a koktélok repülésének "suhogó hangját és tompa puffanását", és ő ment át és ébresztette fel becsöngetve a Sándor házaspárt. Majd az 5-15 cm-es lánggal égő kis tüzeket is ő oltotta el a kertben egy lapáttal csapkodva őket.

Sándor úr annak idején a cselekmény után reggel tett vallomásában azt állította, hogy kb. 20.000 Ft kára keletkezett a megkormozódott házfal miatt (végül a kárszakértő is ekörül határozta meg kárértéket), majd pár hónap múlva az ügyészségen felvett vallomásában már az szerepelt, hogy az ablakot, amin mindössze annyi elváltozás történt, hogy a rajta lévő szúnyoghálón - valószínűsíthetően az odafröccsent égő benzintől - egy tenyérnyi lyuk éget ki, ki kellett cserélni, a házat pedig újra kellett kőporoztatni és emiatt a káruk 200.000 Ft lett.
Felesége ezt cáfolta a bíróságon, mondván, hogy ma is a régi ablak van a házon és a ház újrakőporozását se tudta megerősíteni.