2019. február 7., csütörtök

Érdemben is elindult a Hunnia-ügy újratárgyalása

Február 6-án érdemben elkezdődött a Hunnia-ügy újratárgyalása.


A perhez egyesítették egy új vádlott ügyét, akit 2009-től, a nyomozás időszakától 2016-ig nem találtak. Ő lett a XVIII. rendű vádlott.
Ez a személy 2016 szeptemberében kétszer is bement önként a Központi Nyomozó Főügyészségre jelentkezni, de mindkét esetben kihallgatása nélkül hazaküldték, majd október 2-án kommandósokkal rontottak rá a lakásán, leteperték, elhurcolták és előzetesbe vágták több hónapra.
Úgy látszik a nyomozóhatóságnak "jobban esett" így kihallgatni őt. No komment!

A tárgyalás elején a bíró röviden ismertette az alapeljárás végén igen gyanús körülmények között elkészített elsőfokú ítéletet, illetve az azt hatályon kívül helyező másodfokú végzést, majd a vádiratot.

Ezután megnyilatkoztatta a vádlottakat, hogy kívánnak-e vallomást tenni.
Senki nem kívánt, hanem fenntartotta az eddig elmondottakat.

Ez alól kivételt képez a XVII. rendű vádlott, aki elismerte a terhére rótt lőszerrel való visszaélést, de ennél többet ő se mondott.
Ez a személy egy mellékszereplője a büntetőügynek, akit mindössze annyival vádoltak, hogy a II. rendű vádlottnál a házkutatás során lefoglalt pisztolyba való 1 doboz lőszert a II. rendű vádlott tőle vette.
Mivel az ő esetében az egész ügyét néhány tárgyalás alatt le lehetett volna zárni, ha nem csatolják a Hunnia perhez, ezért elég nagy kiszúrás volt vele szemben, hogy egy 10 éves eljárást kellett végigcsinálnia, aminek a végére másfél millió forint perköltsége keletkezett döntően a kirendelt védői díjból.
A beismerő vallomásának hitelességéről elég annyit elmondani, hogy a II. rendű vádlott továbbra is tagadja, hogy a lőszert a XVII. rendű vádlottól vette volna, miközben ennek nagy jelentősége nincs már számára, hisz a megtalált lőszer jogtalan birtoklását elismerte, emiatt az ő esetében a lőszerrel való visszaélés mindenképpen megáll így is, úgy is.
Ez a beismerő vallomás jó példája annak, hogy lehet egy 10 éves eljárással addig gyötörni valakit, amíg a további perköltség növekedéstől való félelem meg az eddigi perköltségek mérséklése reményében, illetve az egész eljárástól való végleges megszabadulás érdekében, akár olyasmit is bevall, amit adott esetben el sem követett.
A bíróság még aznap délután lezárta az ő ügyét. Ítélete a hatályon kívül helyezett ítéletben szereplő 1 év 2 hónap börtönről 1 év 1 hónapra módosult, de a felfüggesztése 2 évről 3 évre növekedett. Viszont a  perköltségéből közel egymillió forintot elengedtek számára.


A vádlottak közül hárman tettek észrevételeket a váddal és az eljárással kapcsolatban.

Budaházy György felháborodását fejezte ki, hogy az ügyészség a hatályon kívül helyező másodfokú végzés iránymutatásai ellenére még a legkirívóbb túllövések esetében sem módosította a vádat.
A másodfokú bíróság ugyanis többek között rámutatott a döntése indoklásában az alábbiakra:
- “Ami a terrorista csoportnak minősített személyösszesség motívumát, közpolitikai alapállását és távlati terveit illeti, ezeket az elsőfokú bíróság meglehetősen nagy meggyőződéssel rögzítette anélkül, hogy erre nézve bizonyítást folytatott volna le.” Továbbá azon két kategória felvázolásával, hogy a vádlotti körben minimálisan bűnszervezet, speciálisan pedig terrorista csoport alakult ki, egy “történeti tényekkel alá nem támasztott megelőlegező fikcióval konstruált a törvényszék egy virtuális hidat ahhoz, hogy I.r. vádlott felel valamennyi, kiterjesztett cselekményért”.
Ezek a megállapítások rámutatnak az ügyészség által hangoztatott “bűnszervezet” létezésének a megalapozatlanságára.
- A bírósági eljárás során módosult a Btk., ami a rongálás szabálysértési értékhatárát 20.000 Ft-ról 50.000-re emelte, erre az ügyészség is módosította menet közben a vádiratot annak vonatkozásában, hogy az I. rendű vádlott az eddig a vádban szereplő 20.000 Ft helyett immár 50.000 Ft-ot meghaladó kár okozására adott utasítást. Erre mondta a másodfok azt, hogy „sajátos jogfelfogást tükrözne, ha a jogszabályváltozás hatása a vádlott múltbéli tudatában megjelenne”. És megtoldotta ezt azzal, hogy a szabálysértési értékhatár alatti kárérték esetén a cselekmény szabálysértésnek minősül és ebből következően nem lehet a terrorcselekmény eszközcselekményeként értékelni.
Márpedig az ügyben szereplő rongálások fele a szabálysértési értékhatár alatti károkozással járt, tehát legalább ezek vonatkozásában a terrorcselekmény minősítést eleve ejteni kellene.
- Végül a másodfok azt is rögzítette, hogy „ha nem arról van szó, hogy a kormányt, az országgyűlést a lakosság megfélemlítése útján akarom befolyásolni, hanem valakiket kifejezetten a nemi identitásuk eltérése okán akarok – úgymond – szankcionálni, az nem biztos, hogy ebbe a körbe (mármint a terrorizmus körébe) tartozik.”
Ez alapján meg a homokos bárok elleni Molotov-koktélos támadásokat kellett volna átminősíteni a terrorizmusról valami másra.
Mindezen iránymutatásokra az ügyészség láthatóan magasan tett és továbbra is ugyanazokkal a vádakkal keménykedik.

Közismert, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség Kaposvári Regionális Osztálya a Nemzeti Jogvédő Szolgálat feljelentése kapcsán 2018. február 19-én nyomozást rendelt el a Hunnia-ügy elsőfokú ítéletét övező bírói és ügyészi bűncselekmények gyanúja miatt, amit március 10-én teljesen megalapozatlan indoklással megszüntetett, majd a NJSZ felülvizsgálati indítványa hatására a KNyF vezetése április 4-én a nyomozás folytatására adott utasítást.
Ezután a nyomozóügyészek kihallgatták az ügyben érintett törvényszéki bírókat, de döbbenetes módon a legrelevánsabb személyt, dr. Kenéz Andrea tanácsvezető bírónőt – akinek elvileg az ítéletet megszerkeszteni kellett (volna) – nem hallgatták meg!
Most pedig az történt, hogy újra megszüntették a nyomozást, azzal felkiáltással, hogy nem történt bűncselekmény.
Ennek kapcsán Budaházy György szóvá tette, hogy ez a megszüntető határozat megintcsak nem ad megnyugtató választ a feljelentésben megfogalmazott bűncselekménygyanús jelenségekre.



Ezt követően a III. rendű vádlott fejtette ki észrevételeit.
Előadta, hogy miközben már az 1568-as tordai országgyűlésen is kimondták, hogy valakit az általa állítólagosan elkövetett cselekménye miatt három éven túl nem lehet már bíróság elé citálni, addig ők több, mint 10 év után is lényegében az eljárás elején állnak most is.
Kifejtette, hogy ez az eljárás számára már akkor elvesztette a tisztességes jellegét, amikor kiderült, hogy évekig úgy gyanúsították makacsul az egyik vádpontban, hogy arra a több tízezer oldalnyi nyomozati iratban egyetlen apró bizonyíték sem volt soha (ezt egyébként Budaházy, a IX.- valamint a XI. rendű vádlottak is megtapasztalhatták), és kizárólag a felmentő ítélet lehet részére az, ami az igazságszolgáltatásban való hitét valamelyest visszaadhatja.

Végül a IX. rendű vádlott szintén az eljárás kezdetektől való tisztességtelen mivoltára mutatott rá, mikor felidézte, hogy milyen típusú beismerést kicsikarni akaró nyomásgyakorlások folytak annak idején a nyomozás során.

A tárgyalási nap ezzel véget ért, február 8-án a vádlottak régebben tett vallomásainak ismertetésével folytatódik a per.